A Magyarországi bullterrier történetének van egy érdekes pontja. Hogy és mikor került be kis hazánkba az első bullterrier?Pár évvel ezelőtt volt szerencsém személyesen az otthonában találkozni Dr. Bródy Tibornével (Marikával), aki Dr. Bródy Tibor felesége volt. Dr. Bródy Tibort van akiknek nem kell bemutatni, van akiknek mégis. Nevéhez fűződik, vele kezdődött el a bullterrier magyarországi története. Dr. Bródy Tibor Budapesten született és nőtt fel, az állatok iránti kötődésének már gyermekkorában is voltak látható jelei. Bródy úr a MEOE egykori elnöke (1998), az FCI elnökségi tagja volt. Már sajnos nincs közöttünk.A kutyák iráni szeretete addig nőtt, míg nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában elismert és szakmailag kifogásolhatatlan Allrounder küllembíró lett. Több kutyája volt életében, azonban minden elképzelése a kutyázásról megváltozott, amikor egy hollandiai útja során találkozott az angol bullterrierrel. Ettől a pillanattól kezdve másképp látta a dolgokat és felébredt benne a tudat: megtalálta azt a fajtát, melyet maga mellett szeretne tudni.

Akiknek van bullterier kutyája, azok tudják, hogy mit élt át Dr. Bródy Tibor abban a pillanatban. Akiknek nincs még csak elképzelni sem tudják, hogy a kis „rút malacka” mint egy szerelem hirtelen ránk telepszik és mélyen beleássa magát a szívünk mélyébe. Dr. Bródy Tibor ma már nem él közöttünk, így felesége, Mária meséli el a hiteles történetet.A magyarországi bullterrier történetének legmeghatározóbb éve 1976, amikor megérkezett hazánkba az első angol bullterrier Hollandiából. A kicsi mindösszesen három hónapos volt, küllemét tekintve sárga-fehér. Már érkezésének körülménye sem voltak mindennapi, hiszen a kutyussal egy időben magas rangú politikus is érkezett a repülővel, akit díszlövéssel köszöntöttek. Az újdonsült gazdik aggódva várták a kis bullterriert, gondolván, bizonyára halálra rémült. Azonban a Síva istennő után szabadon Asivára keresztelt kis bullterrier teljes békében aludt dobozában, mit sem sejtve a körülötte zajló felfordulásból, és ez a nyugalom egész életére jellemző volt. „Hatalmas emberrajongása akkor még meglepett, most már tudom, hogy természetes ösztöne ez.” – vélekedik Marika. „Sok szép emlékem van asikáról (meséli egy kicsit könnyes szemmel Marika). Rengeteget utaztam abban az időben és nagyon megnyugtató volt, hogy a kutya mindenhova velem jött. A hosszú idő alatt annyira összeszoktunk, hogy nem csak a kutyám volt-ő, hanem a barátom is!” A tervek között szerepelt a fedeztetése is, de sajnos ebben az időben bonyolult volt külföldön párt találni számára, Magyarországon pedig ekkoriban még nem volt erre alkalmas egyed. Miután kifutottak az időből elhatározták, hogy nem akarják fedeztetni, tenyészteni, kiállításokra pedig az akkori kívánatos bullterrierektől messze elmaradó külleme miatt nem vitték. Asika – ahogy Marika becézi – 14 évig élet szerető gazdái mellett, halála után a család el sem tudta volna képzelni az életét bullterrier nélkül. A jelenlegi, negyedik bullterrier már magyarországi tenyészetből származik és ugyanolyan édes kis bohóc, mint minden bullterrier. Marika pedig csak mesél Nekem élményeiről, a szeretetről, az odaadásról, a biztonságról, amit ez a fajta jelentett számára. Ugyanúgy felháborodik kedvenc kutyafajtájának a sértése hallatán, mint bárki, akinek bullterrier kiskutyája van, ezért az ő szavaival zárom a történetet:„Egyszerűen társunknak, a családtagunknak kell a bullterrier, hogy mellettünk legyen, mert szeretni kell!”